-
Alakul a jóidő
Szerencsére már három napja nem kell kabátot hordani. Nappal minimum 15-16, de inkább 20 fokok vannak, s az előrejelzések szerint a hideg már nem jön vissza.
Ideje volt.
Kérlek benneteket, ha a jövőben visszajövök Kínába melózni, s azt hasonló klímájú helyen teszem, valahogy utasíttassatok ki az országból. Soha nem akarok még egy ilyen, fagyoskodással gazdagított telet. Annyira jó, hogy elmúlt…
-
Szerény másodállás
Ma voltam egy találkozón a belvárosban egy nyelviskola vezetőjével. Richard ajánlott be hozzájuk, miután a fülébe jutott, hogy sürgősen keresnek egy külföldi tanárt.
Nem tudom, mennyire fog működni a dolog, de egy próbát megér. A javadalmazás elfogadható, kicsit szerényebb, mint a nagyvárosokban, de utazni sem kell. Viszont csak heti egy óra van kilátásban egyelőre, ami így túl sokat nem hoz a konyhára, de persze a kicsit is meg kell becsülni.
Az már problémásabb, hogy 8-9 éves nebulók vannak. Van, aki könnyen megtalálja a hangot a kicsikkel, s szívesen tanít ovisokat is, én inkább tanítok nagyobbakat, akik már könnyebben tudnak koncentrálni, s fegyelmezési problémák sincsenek.
A dolgom elvileg a már megtanított anyag gyakoroltatása és játékok lebonyolítása lenne majd. Utóbbihoz – különösen, hogy a kommentek alapján van az olvasók között több valódi pedagógus is (s ki tudja hány, aki nem fedte fel magát, még mindig nagyon kevesen kommenteltek a látogatók számához képest) – szívesen fogadok ötleteket. Így kapásból egyelőre elképzelésem sincs, mivel szórakoztassam őket, agyalnom kell a dolgon. Teljesen kezdők, ehhez mérten kellene nekik érdekes elfoglaltságot találni.
Szóval, ha ötlet van, jöhet. Akár privátban is, amihez katt a nevemre és az üzenetküldés gombra. Előre is köszi.
-
Angolóra kínai tanárral
Chen Yan óráján készült ez a kis videó, ízelítőnek. Az osztály nem angol szakon tanul, s a képességeik egész biztosan elmaradnak az én diákjaimétól, ezzel együtt is meglepően nem voltak aktívak.
A legegyszerűbb kérdésre sem válaszolt senki, s akiket felszólított, ők is csendben álldogáltak. A végén még kiderül, hogy egész jól jártam a saját csoportjaimmal.
-
Random képek a kampuszról és környékéről
Hétfőn a kampusz másik végén jártam az asszisztensem óráján. Múlt héten együtt kóvályogtunk a Zhongshang áruház környékén, s az adósa maradtam némi pénzzel (mint kiderült, nem volt nálam elég), így ezt most rendeztük. Ha már ott voltam, beültem egy óra erejéig a tanterembe is, kicsit megvizsgálni, miképp zajlanak a dolgok nála.
Képek a galériában.
-
Véremet Kínáért
Most már igazán nem érhet kritika, hogy nem veszem ki a részemet a helyi társadalmi feladatvállalásból. Nem mintha eddig bárki is panaszkodott volna.
Véradás zajlik a suliban, s amint megtudtam, azonnal oda is siettem. Ez a legkevesebb, amit egy egészséges ember megtehet. Kaptam már vért én is korábban, s adtam otthon is néhányszor. Szükség mindig előfordulhat, jó ha van készleten.
Kínában most a véradás különösen népszerű, a kunmingi esemény hatására a szokásos létszám többszöröse mozdult meg s jelentkezett.
Így már azt is elmondhatom, hogy jóvoltamból hamarosan egy kínaianak biztosan fog magyar vér csörgedezni az ereiben. Remélem, segít is neki.
.jpg)
-
Pótvizsga 2.
Lezajlottak a nagyon rövidre fogott javítási lehetőségek, ezúttal csak a topikos rész volt, a párbeszédes szituációkat hanyagoltam. Tételt sem húztak, én jelöltem ki mindenkinek egyet-egyet. Az óráimat nem sűrűn látogató, s ezért vizsga nélkül megbuktatott srác már itt értetlenkedett, s arra kapacitált, hogy inkább csak kérdéseket tegyek fel neki. Mintha kívánságműsor lenne. Pótvizsga ide vagy oda, soha nem is foglalkozott a tételekkel.
Az első három lány átment, mindnek megadtam a 60 pontot. Az egyikük egész jó volt, de mivel ide már bukás után jöttek, így a minimumnál nem adtam többet neki sem. Szerintem így volt fair.
A most harmadik esélyét kapó másik lány (talán emlékeztek rá, az első alkalommal lágyszívű voltam, s az első két buktatott delikvensnek adtam még egy lehetőséget, ahol a szóban forgó diák csalni próbált) ezúttal sem remekelt, úgyhogy őt nem tudtam átengedni. Őszintén szólva nem is nagyon akartam a múltkori akciója után.
A srác kb. két mondatot nyökögött össze, s érezhetően köze nem volt semmihez. A három perc leteltét sem vártam meg, nem volt értelme. Érte sem vérzik a szívem.
Ma talán kicsit gonosz hangulatban vagyok, de szerintem megérdemelten buktak mindketten. Én ezt a pótvizsgát sem adtam volna meg nekik lehetőségként (ennek a kettőnek semmiképp), de erről nem én döntök. Mindenesetre nagyon nem érdekelhette őket a dolog, mert ezúttal sem törték össze magukat. Így jártak.
-
Pótvizsga
Ma szólt Zhao Sheng, hogy hétfőn újra kell vizsgáztatnom. Azokról a másodévesekről van szó, akiket elsőre nem engedtem át.
Eredetileg ma délután lett volna az esemény, de mivel délelőtt szólt róla, így mondtam, hogy az nem fog menni. Marad a hétfő.Sok reményt nem fűzök hozzájuk, nem hiszem, hogy most hirtelen felkészültebbek lennének, de majd elválik. Azt azért kiderítettem, hogy több esély nincs, úgyhogy ha megint buktatok, onnantól már békén hagynak velük.
Holnap nem tudom, jelentkezek-e. Már elég hamar elindulok Wuhanba, aztán estére Wenzhouba érek. Ha lesz internet, akkor majd azért összedobok valamit.
-
Túl az első munkahéten
Lassan visszarázódok a hétköznapokba. A rosszkedvem is odalett, aminek kimondottan örülök. Mint már írtam, ezúttal csak 10 órám van egy héten, ami lényegében öt, mert egy-egy alkalommal két órám van egy osztállyal. Ezek a duplaórák jók, szeretem őket, mert elég egyszer felkészülni, s idő is jut mindenre.
Eredetileg hétfőtől csütörtökig volt munka, de a hétfői órát sikerült átrakatnom csütörtökre, így most péntektől hétfőig szabad vagyok, s csak három nap tanítok. Kényelmes, meg kell vallani.
Az új osztályokkal nem vagyok nagyon kibékülve. Nem csodálom, hogy Javier sem volt oda értük, mert a legrosszabbak az összes elsős csoport közül, már ami a nyelvi képzettségüket illeti. Alig értenek meg valamit (azon ezek után már egyáltalán nem csodálkozom, hogy a latinó kollégát nem értették), s a kifejezőkészségük is csapnivaló. Macera lesz velük bőven.
A turisztikai osztályom bővült egy tanulóval, de a diákok fele hamarosan lelép. Zhejiang tartományba mennek egy évre gyakorlatra egy hotelbe, úgyhogy nemsokára csak 6 leányka marad. Vicces lesz.
A multimédiás termek tetszenek, határozottan könnyítenek az életemen, dinamikusabbak így az órák. Időnként ráébredek – ha épp jó csoportot fogok ki – hogy szeretek tanítani. Amikor érezhetően lelkesek és minden gördülékenyen halad, olyankor ez az egyik legjobb munka a világon.
Ki tudja, a végén még talán annyira belejövök, hogy ezt akarom hivatásomnak is… -
A hazatérés
13-án délelőtt indultam neki az útnak Bangkok felé. Már írtam a maláj távolsági autóbusz-közlekedésről, hogy mennyire nem veszik szigorúan a menetrendet. Ez Thaiföldre fokozottan áll.
A gépem Wuhanban reggeli negyed nyolckor volt esedékes, ezért, hogy a csekkolás meg minden egyéb mellett kényelmesen elérhessem, valamikor 4-5 óra felé kellett volna a reptérre érjek. Ennek megfelelően érdeklődtem a járatokról még Krabiban.
Akadt egy busz valamikor hajnalban, ami állítólag este 7-8 felé ér Bangkokba, de nekem az túl korai volt, az ideális az lett volna, ha csak valamikor éjjelre érek oda. Felmerült egy minibusz is, ami 11-kor indul, s 8-ra odaér ugyanúgy. Ezzel sem lettem nagyon kisegítve, de így legalább a korai kelést megspórolhattam. Ezt választottam.
Aztán persze kiderült, hogy ez szemenszedett hazugság. Bangkokba érni minimum 12 óra, s persze ez is csak akkor jön össze, ha valóban mozgásban vagyunk. Nekem a késedelem aránylag mérsékelten volt probléma, mert csak reggel kellett elröppennem, de anyagilag úgy kalkuláltam, hogy mivel időben odaérek, így elég a 19 baht-os helyi tömegközlekedést kifizetnem, nem az éjszaka 4-500 baht-os taxit.
Volt egy – szintén Kínában tanító – brazil párocska, akiknek a gépe viszont hajnali fél 3-kor indult, ők izgulhattak.
De hogy is alakult így? A 11 órai indulás mellett is 11 órai érkezés várható elviekben, s akkor semmi gond. Hát, nem egészen… Nekik, illetve a busz tényleges indulási helyén már nekem is esti 11 órás érkezést emlegettek, de dél is elmúlt, mire elindultunk. S ez csak a kezdet. Krabiban még összevissza kolbászolt a busz, aztán ugyanezt tette egy kis normálisabb haladás után Surat Thani-ban is, ahol be is fejezte az útját.
Ez a városka nincs túl messze Krabitól, de már a másik parton fekszik. Itt vártunk kb. fél 3-ig, mire nagy nehezen jött az új busz, s vitt minket Bangkok felé.
Szerencsére ezután már csak pihenőhelyek jöttek, kb. 2 óránként. Olykor félórásak. A sofőr egyáltalán nem zavartatta magát, hiába próbáltuk sürgetni, kényelmesen elvolt mindenütt. A thaiok egyébként is roppant kényelmes emberek, a szorgalom nagy ívben elkerüli őket.
Nem fokozom az izgalmakat tovább, hajnali egy már elmúlt, mire elértük Bangkok határait. Ott a párocskával kiszálltunk, taxit fogtunk, s elgurultunk a reptérre. Épphogy elérték a gépet.
Nekem még volt időm, így aztán vártam komótosan a reggelt. A járat pontosan indult, s menetrend szerint le is szálltunk Wuhanban.
Wuhanból hazafelé az új vasúttal jöttem, sajnos épphogy tudtam csak fotózni, mert aztán a telefon akksija megadta magát és lemerült. Kellemes, kényelmes az új vonal, s a Xianningdong megálló valóban itt van mellettünk. Jövő héten is ezt fogom használni majd, s akkor többet is fotózok.
Galéria lejjebb, képaláírásokkal, miután a blog.hu fejlesztői immár ezt is lehetővé tették.
-
