-
Holnap már munka van
Megkaptam az új órarendem ma, eszerint tovább csökkentik az amúgy sem túlságosan megerőltető terhelésemet: mindössze 10 órám lesz egy héten, vagyis 5 dupla. Kb. semmi. Lesz viszont órám hétfőtől csütörtökig minden egyes nap, szerdán 2 dupla, a többin 1-1.
Javier két levedlett osztályát is megkapom, elsősök, óvodai angoltanárok lesznek belőlük, míg Javier, heti 12 órában csak másodévesekkel fog foglalkozni. Ez jó lesz mindenkinek. Ő nem bírta az elsősöket, én hasonlóképp éreztem a másodikosokkal, szóval mindenki nyer az ügyön.
Ja, és hogy még jobb legyen, az egy szem turisztikai csoportomat leszámítva – akik csak 10-en vannak, minden osztályomat multimédiával felszerelt teremben okíthatom, így végre könnyebben tudok majd izgalmasabb környezetet teremteni.
A két új elsős csoporttal nem tudom, hogy mit kezdjek, a többiek, akiket már ismerek, velük nem lesz gond.
Itt az idő, munkára fel!
-
Xianningben megint
Szép hosszút aludtam tegnap, valamikor ma de. 11 felé ébredtem fel végleg. Először úgy hajnali négy felé sikerült, de semmi kedvem nem volt semmihez.
Ez sajnos azóta sem sokat változott. Rühellem ezt a hideget, s most már egészen biztos vagyok benne, hogy ezért voltam ennyire kedvtelen decemberben és januárban is. Alig várom a melegebb napokat, s az teljesen biztos, hogy ha a jövőben tanítok itt, azt csakis olyan helyen fogom tenni, ahol télen is meleg van (Hainan, esetleg Guangdong vagy Guangxi), vagy ahol elég hideg van hozzá, hogy befűtsenek.
Hó már nincs, de keddre mondanak valami havasesőt, havazást, s a hosszabb távú előrejelzés szerint – ami ugyan nem sokat ér – csak március második felétől lesz tavaszias az idő.
Lassan majd igyekszem azért összeszedni magam, s kiugrani kóláért. Wuhanban még bementem az R-Mart-ba bagettért, sajtért meg felvágottakért, legalább az élelmezés egy fokkal jobb.
Holnap majd igyekszem folytatni a kirándulós sztorikat, most egyelőre szenvedek. A francnak kellett visszajönni a melegből…
-
-
Holnap irány Bangkok
Ma egy szigetes kiránduláson voltam, nagyon megérte. Olyan partokon voltam, mint amik a képeslapokon szerepelnek. Abszolút kristálytiszta víz, gyönyörű színek. Meglátogattunk egy korallzátonyt is, ahol kaptunk szemüveget és pipát. Tele volt halakkal, nagyon pöpec volt az is.
Ezekről majd írok részletesen, egyelőre még nem töltögettem fel a képeket. Van még talonban pár bejegyzésnyi anyag, szerintem egy hétig még a kirándulás lesz a blog témája.
Holnap viszont buszra szállok Bangkok felé, ahol a reptéren töltöm majd az éjszakát, mert hajnali négy fele már csekkolni kell. Bangkokra nem sok időm lesz, de nem is annyira bánom, így is ért élmény épp elég.
Péntek reggel röppenek vissza Kínába, közvetlenül Wuhanba, ahonnan irány Xianning. Ahol talán már nem esik a hó… Nem nagyon akarok visszamenni, de sajnos muszáj, mert a jövő héten már dolgozni kell.
Thaiföld nagyon jó hely, örülök, hogy kicsit láthattam belőle. Ha lesz rá lehetőségem, jövök még.
-
Eközben Xianningben
Eddig remek idők voltak, a trópusi nyár nagy öröm, amit igazán értékelni tudok. Krabiban nappal 35, éjjel 20-21 fokok vannak, szóval nem panaszkodom.
Különösen azután nem, hogy ma az egyik ismerősöm képei közt ezeket találtam.
Egyáltalán nem bánom, hogy nem vagyok ott.
-
Útra fel!
Egy óra múlva elindulok. A cuccok zöme már a tatyóban, még néhány ruhát szárítok, hogy aztán teljesen befejezhessem a készülődést.
Mostanában kicsit nyomott hangulatban voltam, így a tervezés nem lett valami kifinomult, még a pakolnivalók listáját is csak ma írtam meg. Az sajnos muszáj, mert különben tuti itthon hagynék valamit…
Legközelebb talán Hongkongból jelentkezem, ha mégse, akkor csak Szingapúrból.
Kellemes telelést nektek, rám vár a nyár!
-
Gondolkozni nehéz
A kínaiaknak sajátos elképzelései vannak a hatékony munkavégzésről. Bár tényleg rengeteget dolgoznak, az eredményesség erősen megkérdőjelezhető. Különösen, ha valami nem várt kihívás lép fel…
Múlt hét szombaton Javierrel a VIP-ben voltunk, ami a legjobb itteni szórakozóhely, kicsit diszkó, inkább bár, mindenesetre a lehetőségek közül a legelfogadhatóbb. Hogy színesítsék a palettát, néhány héten át külföldi vendégszereplőjük van egy ukrán leány, Olena személyében. A szerelése alapján elsőre felmerült bennem néhány rosszmájú gondolat a foglalkoztatása célját illetően, de végül kiderült, csak énekel, s miután átvedlik civilbe, kifejezetten kellemes személyiség.
Angolul kimondottan jól beszél, nyugodtan taníthatna is, s emellett még a kínai kiejtése is egészen üdítő. Aznap este – kissé bizarr módon – mi ketten egymást közt kínaiul beszélgettünk, tény, hogy meglehetősen egyszerű formában, de majdnem mindent meg is értett. A bankszámlanyitás művelete viszont már meghaladja a nyelvi képességeit, így aztán tegnap megkért, hogy kísérjem el és segítsek neki a kivitelezésben.
A saját bankomnál, a Construction Bank of China-nál szeretett volna számlát, így felkerekedtünk a belvárosi fiókig. Kínában elméletben bármelyik külföldi jogosult a banki szolgáltatásokat igénybe venni, legyen az itt élő, itt ideiglenesen munkát vállaló vagy épp akár csak itt turistáskodó egyed, így aztán nem is számítottam semmilyen bonyodalomra.
A helyzet másképp alakult, kb. egy óra után adtuk fel. Addig menetrendszerűen mentek a dolgok, zajlott a folyamat, amíg valami nehezen érthető okból kifolyólag el nem kezdtek követelni tőle valami másik iratot is az útlevél mellé. Eddig három helyen nyitottam számlát, s sosem kértek semmi mást.
Van már némi tapasztalatom az ügyintézések terén, így elsőre nem rettentem meg, igyekeztem őket jobb belátásra bírni, mutogattam a kártyámat, hogy nekem is elfogadták az útlevelet minden más nélkül, itt, Xianningben, ők.
A procedúra során megfordult nálunk a létező összes ügyintéző, beleértve a fiókvezetőt, konzultáltak telefonon is, aztán csak arra jutottak, hogy náluk az útlevél nem elég. A végére belemenni látszottak valami olyan megoldásba is, hogy az én papírjaim is megfelelőek lesznek kiegészítésnek, amiben sok logikát nem véltem felfedezni. Miután nem hordom magamnál ezeket, így itt feladtam, otthagytuk őket.Mivel a bankhoz Olena ragaszkodott, így átmentünk a suli melletti fiókjukba, ahol újrakezdtük az egészet, szerencsére sokkal kevesebb problémát előidézve. Ott már meglepő módon elégnek bizonyult az útlevél is, s végül sikerrel jártunk. Azért értetlenkedés ott is akadt, de semmi megoldhatatlan.
Érdekes élmény kínai dolgozókat szokatlan szituációkban látni. Ha a munkavégzés során bármi olyannal szembesülnek, ami nem a begyakorolt, standard kivitelezés mentén zajlik, egyszerűen lefagy az agyuk. A waiguorenek jelenléte eleve stresszhelyzetet idéz elő, akárcsak a latin betűk és az ismeretlen formátumú dokumentumok. Látszik az arcukon, hogy teljesen tehetetlenek, egyszerűen elképzelésük sincs, hogy mit lehetne lépni a probléma elhárítására. Ilyenkor újabbnál újabb emberek kerülnek elő, akik mindannyian végignézik ugyanazokat a dolgokat, egymás után, s egy-egy ember többször is. A gondolkodás egyáltalán nem megy nekik. Ha végigtekintünk az oktatás módszerein, ezen picit sem lehet csodálkozni.
-
Végre meleg van! + Mindössze 2 nap
Ma nagyon jó időnk volt, 22 fokra is felkúszott a hőmérséklet, s ezt kimondottan élveztem.
Az előrejelzések szerint a kellemes hőérzet megmarad egész héten, illetve még tovább is, de ami az én szempontomból lényeges: egész biztosan nem fog a fagyhalál kerülgetni vasárnap este.Ma vettem egy megfelelő méretű hátizsákot, amiben még a laptopnak is van kialakított rekesze, s kényelmesen el is férek benne, úgyhogy éppenséggel vihetek ruhát bőven.
Tudom, hogy mostanában nem a megszokott aktivitással pörgött a blog, de ennek a legfőbb oka, hogy unalmasan teltek a napjaim. A kirándulás miatt egész biztosan felgyorsulnak majd az események, s végre lesz miről beszámolni is.
Elvileg minden szálláson lesz internet, hogy ez a gyakorlatban milyen lesz, az majd élesben kiderül. Előfordulhatnak konzervposztok is, s időnként biztosan csúszásban leszek az aktuális eseményekhez képest is. Mindenesetre reméljük a legjobbakat.
Vasárnaptól a Szecsuánblog délkelet-ázsiai különszáma indul, csatlakozzatok hozzám virtuálisan, s ha kedvetek tartja, olvassátok a posztokat.
-
Gasztro: esküvői menü teknőssel
A tegnapi esküvői murin kitettek magukért a vendéglátók. Kifejezetten finom és gusztusos ételek kerültek felszolgálásra, különös tekintettel az eddigi még sosem kóstolt csemegére, a teknősre.
A békával ellentétben, amelyet minden gond nélkül hajlandó vagyok elfogyasztani, a teknős egy nehezebb eset. Ez utóbbi páncélos élőlények keltenek bennem némi szimpátiát, s kissé sajnálom őket. Logikát keresni ebben elég nehéz, hiszen a borjú vagy a malac cukiságfaktorban messze überel mindenféle hüllőt, mégis, ezeket a nyugati kultúrkörben teljesen magától értetődően fogyasztásra szánt állatokat gond nélkül befalom.
A teknőshús amúgy – bár tudom, hogy frappánsabb lenne valami egzotikusabb véleményt írnom – teljesen hétköznapi ízű, egyáltalán nem karakteres. Leginkább ezt is a csirkéhez tudnám hasonlítani, bár a csirke valamivel jobb.
Szerepelt a menüben teknőstojás is. Hüllőtojást sem ettem még korábban, de ezek után már meg merem kockáztatni a kijelentést, miszerint minden tojás íze teljesen ugyanolyan. A madaraktól eltérően meszes héj nincs, így legalább a pucolásra fordítható energia megspórolható.
Végezetül lássuk a képeket, galériába rendezve. Az első két képen láthatóak a teknőstartozékok. Kedvet kaptatok hozzá?
-
Esküvőn jártam
Ma hivatalos voltam az asszisztensem bátyjának házasságkötésére. Érdekes élmény volt.
Eddig még sosem voltam kínai esküvőn, furcsa volt látni, hogy miképp zajlanak itt a dolgok. Az esemény hivatalos része meglehetősen puritán körülmények közt kerül lebonyolításra, kizárólag a két érintett jelenlétében. Nem egy ünnepélyes szertartás, csupán be kell menni a hivatalba a papírokat rendezni. Még ki sem öltöznek hozzá. Olyan, mint egy sima ügyintézés.
Miután ezen túlesnek, s immár törvényes hitvesei egymásnak, utána jön az érdemi program a család és az ismerősök jelenlétében. Mint megannyi hasonló eseménynél, az esküvőkhöz is divat a hoteltermek bérlése. Ez látszólag olyan lebonyolítást sugall, mint amihez hozzászoktunk nyugaton – asztalok, székek, zene, ételek -, de valójában egész más.
A mulatozás megkezdése előtt beszédek zajlanak el, ünnepélyesen felkonferálják a menyasszonyt, aki a vőlegénnyel együtt is még ejt pár romantikus szót, majd végül könnyes csókjelenet után kezdetét veszi a násznép táplálása.
A násznép ide sem üres kézzel jön, érkezéskor ki-ki a pénztárcájának megfelelő mennyiségű (itt jellemzően 2-300 yuan körüli) készpénzt ad át, amit gondosan fel is jegyeznek tételesen. Ez a pénzesdi ugyanúgy szokás haláleseteknél is, s mindig pontosan dokumentálják, ki mennyit adott. Ennek praktikus okai vannak, ugyanis viszontajándék is jár, s ennek értékét a befizetés arányaiban határozzák meg.
Az etetés természetesen minőségi ilyenkor, még teknős is volt (erről külön posztban) – a pincérek sorban hordják szét az újabbnál újabb fogásokat. Viszont amint végeznek, az egész murinak is vége szakad. A menyasszony és vőlegény még körbejárják az asztalokat és elbúcsúznak a vendégektől, de itt be is fejeződik a lagzi.
Nem is árt sietni, a terembérlet nem lehet olcsó.Azért nekem valahogy hangulatosabb a hazai megoldás. Nem feltétlenül az éjszakára hullarészeggé váló vendégsereg verekedésekkel tarkított mulatozása, de mégis, túlságosan hirtelen ez a fajta módi. Ez a házasok első közös napja, valahogy jobban is megadhatnák a módját.
