-
Energia
Mialatt otthon a paksi erőmű bővítése borzolja a kedélyeket, Kínában továbbra is gőzerővel zajlik az atomerőművi kapacitás fejlesztése. Bár a körülmények gyökeresen eltérnek a magyarországitól, s emiatt nem is teljesen fair az összehasonlítás, ideát a nukleáris energia nagy jövő előtt áll.
Jelenleg az atomenergia részaránya csupán 2%-os, de ezt 2020-ra 6%-ra kívánják növelni, s a jövőben még jelentősebbé akarják emelni a atomerőművek részesedését. Ami azt illeti, erre égető szükség is van. Bár a gazdaság fejlődése már jóval kevésbé túlfűtött, a kapacitások továbbra is szűkösek, s az áramtermelés növelésére mindenképp szükség van.
Ahogy egyre inkább helyet kap a fenntarthatóság és a környezetvédelem ügye, úgy növekszik az atomenergia használatának kikerülhetetlensége is. Az áramtermelés zöme ma még széntüzelésű erőművekből származik, s ez meg is látszik az országot fojtogató szmogon. A szén az egyetlen konvencionális energiaforrás, amelyből Kína bőségesen el van látva, de ha nem akarnak megfulladni, erre egyre kevésbé lehet alapozni. Az alternatív megoldások pedig, bármennyire is kecsegtetőek, egyelőre nem kínálnak kiutat.
A nukleáris erőművek építésével a hetvenes évek óta kacérkodnak, de akkoriban még nem volt meg a szükséges forrás és technológiai szaktudás a tényleges kivitelezéshez. Egy kísérleti telep után végül 1991-ben adták át az első erőművet, azóta további tizenhatot. Jelenleg 32 áll kivitelezés alatt, s bár Fukushima után a lendület kissé megtört, nem szakadt meg. A meglévő erőművek biztonsági felülvizsgálata lezajlott, s ideiglenesen felfüggesztették a tengerparton épülő új beruházások engedélyeztetését is. Ennek ellenére 2030-ra már 16%-ra szeretnék növelni az atomenergia részarányát, de már kizárólag harmadik generációs megoldásokban gondolkodnak.
Az eddigi legnagyobb kapacitású erőmű itt, egy Xianninghez tartozó délebbi, kisebb járás területén épül, a tervek szerint az első szakasza jövőre áll üzembe. Teljesítménye a teljes befejezést követően tízezer megawatt lesz, szemben Paks, a tervezett két új blokkal együtt néhány évig fennálló, cirka 4000 MW-os energiatermelésével.
A lakossági megítélés itt sem teljesen felhőtlen, de jobb alternatíva híján Kínában egész biztosan az atom lesz a nyerő. A politikai akarat megvan hozzá.
-
Üres minden
Kiürült teljesen a kampusz. Az itt élő tanárokat, egyéb dolgozókat leszámítva nincs már senki a területen. A kollégiumokat bezárták, így minden diák lelépett. Még ha esetleg akartak volna, akkor sem maradhattak itt. Na nem mintha nagyon szerettek volna maradni…
Hogy ennyire elnéptelenedett a táj, annak számos egyéb jele is van. Egyrészt gyanúsan nagy a csönd, csak a bentlakók gyerekeinek csivitelése töri meg néha.
Másrészt az összes, diákokra épülő szolgáltatás bezárt, nem működnek a kantinok, egyik kifőzde sem üzemel és le van húzva a roló az iskolai bolton is.Még a keleti bejáratról kivezető szűk utcácska üzletei is megadták magukat. Nem üzemel a cukornádas, édesburgonyás zöldségbolt sem, eltűnt a többi árus is. Csak az aprócska trafikot vezető, az árusítás unalmát zenehallgatással megtörő, s a zenét erhun folyamatosan kísérő bácsika maradt, de ma már ő is a trafikkal szemben, az utcán üldögélve csalta elő a nyikorgó hangokat a hangszeréből.
Szerencsére a szűk utcácska bejárata mellett fekvő kólás boltom is megvan még, s ők nem is tervezik felfüggeszteni a működésüket, bár erősen kong a hely az ürességtől.
Unalmas, monoton minden. Nem is lesz rossz jövő vasárnap felkerekedni, s az éjszakai vonattal elrobogni Shenzhen felé.
Az az egy jó, hogy végre megint kisütött a nap és kicsit melegebb van. Nagyon azért nem, de éjjelente már nem fagypont közeliek az értékek, nappal pedig van 15 fok is. Ha így marad, legalább kisebb lesz a sokk a szingapúri tropikus klímát elérvén.
-
Gasztro: medúzaszezon
Xianning bevásárlóközpontjait elöntötte a medúza. Mindenütt van belőle, szárított, meglehetősen bizarr formában. Még sosem kóstoltam, de egyszer lehet ki kellene próbálni.
Találtam ma a nagy Zhongbai mellett egy valamivel kisebb belvárosi élelmiszerboltot is, ahol a helyi viszonyokhoz mérten egész sok importcikk volt fellelhető. Vettem is egy szimpatikusabb gabonapelyhet és még Kinder csokoládét is. A medúzán is gondolkodtam, de azt inkább nem vállaltam be. Fogalmam sincs, hogy kellene elkészíteni.
-
Szökés
Ma Richard középsulijának három, angolul meglepően jól beszélő növendékével szórakoztunk a belvárosban. Elvittek egy egész klassz helyre, ahol különböző játékokat lehet játszani.
Mindegyik ugyanarra a szisztémára épül, így talán különböző pályák lennének a helyes megfogalmazás. A szituáció adott: különböző mennyiségű szobán kell keresztüljutni a helyiségekben fellelhető információk segítségével. Az egyes szobák közti átjáráshoz, illetve a végső kiszabaduláshoz vagy ajtókódra vagy kulcsra van szükség, amikhez elég agyalós feladványokon át vezet az út.
A hangulat fokozása érdekében sötét van és csak zseblámpák állnak a játékosok rendelkezésére, továbbá előfordul pár ijesztőbb hang vagy tárgy is.
Legutóbb Javierrel jártak ott, akkor egy hétszobás pálya két szobáját fejtették meg a rendelkezésre álló egy óra alatt, most csak kettőből állt a pálya, de azzal némi külső segítséggel (a személyzet behívható elakadás esetén) végeztünk is.
A kihívást élveztem, s érdekes is volt, de azért nagyban rontotta a helyzetet, hogy négyen voltunk, s a többiek általában idegesítettek, s csak nehezítették az előrehaladást (bocs, már nem változok, a természetem mindig is kedves marad). Egyedül határozottan jobb lett volna, s akkor jutott volna zseblámpa is, meg úgy minden feladvány rám maradt volna.
Sajnos a telefont le kell adni bevonulás előtt, így fotózni nem tudtam. A feljáró melletti fal tele volt mindenféle látogatói firkálmánnyal, most már közép-európai nyelvű is akad. Lefotóztam, de sajnos nem elég éles a kép, így azt sem tudom megmutatni.
Amúgy ígérem, igyekszem aktivizálni magam. Most, hogy végre megint kényelmesen netezhetek, már a megfelelő lelkiállapotban vagyok hozzá. -
A szakértelem még mindig magas fokú ideát
Tegnap DVD-írással telt a napom. Nem volt egyszerű.
Először lemezt kellett találnom. Valami furcsa okból kifolyólag egyik számteches boltban sem tartottak belőle, s a lehető legeltérőbb tanácsokat kaptam, hogy mégis merre juthatnék hozzá. Végül teljesen véletlenül belebotlottam az egyik tanítványomba, akinek volt pár ötlete, szerencsére a harmadik helyen – egy (műsoros) cd-t és dvd-t forgalmazó boltban sikerült is beszereznem pár példányt.
Az írás sem volt kevésbé kalandos. A laptopomban ugyan van író, de azt most épp nem tudtam használni a már részletezett problémák miatt, az asztali gépet pedig nem szerelték fel vele. Sajnos Javiernek netbook-ja van, így az sem volt nyerő. Voltam három internetkávézóban is, hasonlóképp sikertelenül, s megkérdeztem két nyomtatással, fénymásolással, szkenneléssel foglalkozó helyet is, de ők sem a várt választ adták.Utolsó mentsvárként felhívtam az asszisztensemet, aki kb. egy óra alatt talált egy helyet, ahova el is kísért. A reklámanyagokkal, grafikával foglalkozó üzletben lévő két nő nem igazán tűnt bizalomgerjesztőnek, már ami a hozzáértésüket illeti. Bár Chen Yannek (asszisztensem) próbáltam vázolni, hogy itt egy bootolásra alkalmas lemez lenne az elérendő cél, sajnos a dolog lényegét nem látta át. Az írást végző munkaerő mindenesetre biztosított, hogy érti a dörgést, írt már windowst.
Az íráshoz használt Nero kínaiul volt, s elég gyorsan is kattintgatott, szóval nem tudtam időben követni, hogy mit csinál, de megvoltak a kételyeim. A biztonság kedvéért még kértem, hogy hadd próbálhassam ki a másik gépen, elindul-e a telepítő. Persze nem, simán rányomta az iso-t a lemezre, ahogy volt.
Miután a problémát ezek után sem értette, így végül belement, hogy saját kezembe vehessem a dolgokat (ahogy eredetileg is kértem). Onnan már sínen volt az ügy, s így végül elégedetten távozhattam.
Annak azért örülök, hogy voltam annyira előrelátó, hogy több lemezt is vettem.
-
Heilongjiang most nem lesz
Az északi munka nem fog megvalósulni, egy egész egyszerű, de banális tény miatt. A részletek nem voltak rosszak, s nekik is megfeleltem volna, de egyszerűen kivitelezhetetlen normális körülmények közt az odaút. Többszörös átszállások mellett sincs már jegy a vonatokra, különösen visszafelé. Semmiféleképp nem érnék vissza időben, hogy aztán elindulhassak telelni délre.
Egy helyi munka viszont lehet hogy összejön. Egy szem diáklányról van szó, aki az USA-ban fogja folytatni a tanulmányait. Napi 4-5 órát kellene neki tartani, minden nap. A héten fogok találkozni a(z amúgy nem kicsit tehetős) családdal megbeszélni a részleteket. Anyagilag ez még jobb is lenne, mint Szibéria. Viszont szívesen lettem volna ott is egy kicsit. Északkelet-Kína mindig is a szívem csücske marad. A szmog ellenére is.
-
A félév vége
Lezajlott az utolsó, egészre rövidre szabott órám is, minden diák megkapta a vizsgaeredményt. Köszönhetően az alacsony elvárásoknak, a pontátlagok egészen magasak lettek, s mindössze négy másodéves, s három elsős (közülük egy meg sem jelent) kényszerül a tárgy újbóli felvételére.
A három legjobb eredményt elért diákot minden osztályban megjutalmaztam valami aprósággal, aminek nagy sikere volt. Ők tényleg mind nagyon jók voltak, úgyhogy megérdemelték kivétel nélkül.
Nemsokára közös vacsi lesz majd szilveszteri mulatságok, így már most kívánok minden olvasónak kellemes újévet. Legközelebb már csak 2014-ben jelentkezem.
Remélem, az új esztendőben is visszajártok majd a blogra, s olvassátok továbbra is az írásaim.
BUÉK mindenkinek!
-
Újév
Ma újévi koncerten vettünk részt Javierrel, Richarddal, Zhao Shenggel. Ott volt még több másik külföldi is, na meg persze a helyiek sem hiányozhattak.
Bevallom, nem vagyok túl nagy rajongója a klasszikus zenének, így aztán meglehetősen unalmasnak találtam az ott töltött cirka két órát. Szerencsére ritkán énekeltek.
Holnap szerencsére ennél mókásabban telik majd az újév köszöntése, némi alkohollal és szórakozással. Egyszer rám fér egy évben.
-
Közlekedés – javuló körülmények
Tegnap átadtak egy új, elővárosi gyorsvasutat Wuhan és Xianning között, a Wuhan és a város környéki szuburbánus térségek kapcsolatát javítandó nagyszabású vasúti fejlesztések első darabjaként.
Xianning és a nagyváros közt eddig két vasútvonal jelentett összeköttetést. Az egyik a régi, mára már kissé elavult hagyományos vasút Xianning vasútállomásról. Ezen hosszú menetidejű, nagy távolságot bejáró szerelvények közlekedtek, jelentős késésekkel, illetve ezen zajlik a környéken áthaladó teherforgalom is.
A másik egy nagysebességű gyorsvasút volt, amely a Xianningbei állomást és az új wuhani pályaudvart kötötte össze egymással. Xianningbei fekvése korántsem tekinthető központinak, ráadásul a hagyományos vasút 12.5 yuanes viteldíja helyett 30 yuanbe kerül vele a két települést összekötő szakaszon megtett út. Igaz, hogy gyorsabb is: míg a hagyományos vonatoknak egy óra kell, addig a gyorsvasútnak csak 20 perc, cserébe viszont nem is áll meg sehol.
A másik gond a wuhani új pályaudvarral volt. A város nem frekventált részén fekszik, így elővárosi közlekedés szempontjából nem túl választás (bár most a héten átadott négyes metróvonal már érinti ezt is).A most átadott új elővárosi gyorsvasút a fenti két megoldással ellentétben kizárólag Xianningig jár, s tizenegynéhány köztes megállóval rendelkezik. Itt az iskola mellett is van egy megálló, s kialakítottak egy új, Xianningdong névre hallgató végállomást is. A viteldíj 25 yuan, a menetidő pedig 28 perc. A wuhani végállomás ráadásul a központi, wuchangi pályaudvar, ahonnan már minden könnyedén elérhető.
Amint arra járok, készítek képeket is az új vasútról, addig csak örüljetek velem az infónak. Az új lehetőséggel a lakásból Wuchang legfeljebb 40 perc alatt elérhető, szemben az eddigi minimum másfél órával. Öröm és boldogság.
-
Karácsony Kínában 2.
25-én Richard középiskolájában vendégeskedtünk. Náluk csak egy waiguoren van, így aztán működik az intézmények közt valamiféle kölcsönbérleti megállapodás: időnként Richardot eszi itt a fene az English corner vagy valamilyen angol nyelvi verseny keretein belül, máskor meg – mint a példa mutatja – mi emeljük a Dél-Hubeii Középiskola eseményeinek színvonalát.
Először vacsorán vettünk részt a suli fejeseivel. Szintén jó hotel, szintén jó kaják.
A megvendégelés után egy karácsonyi, vetélkedőkkel összekötött műsorba csöppentünk, immár a középiskola kapuin belül. Voltak egészen szórakoztató feladatok is, amik – miután aktívan kapacitáltak minket is a részvételre – rendesen előhozták belőlem a gyermeki, játékos énem. Miután a versenyszellem sosem hiányzott a karakteremből, így nem csoda, hogy mindhárom számban, amin részt vettem, első helyen is végeztünk. (Volt egy nyelvi játék, ahol a hátam mögött lévő kivetítőn angol szavak jelentek meg, míg a velem szemben álló partnerem, egy helyi diák, próbálta meg azokat mutogatással vagy körülírással elmagyarázni. Ebben kimagaslóan nyertünk, a rendelkezésre álló idő alatt minimum dupla annyi megfejtéssel, mint a második helyezett. De volt egyéni, angolhoz nem kötődő megmérettetés is: a hátunkra kötözött néhány lufit kellett megvédeni az ellenféltől, s egyúttal az ő ballonjait elpusztítani. Biztosan röhejesen mutathattam teljes harci lázban, de Richardot és Javiert is legyőztem…)
A mókázás után felengedtünk egy égi lámpást (erről külön bejegyzésben), s az iskolaigazgató még elvitt minket egy étterembe táplálkozni. Ezúttal egyszerű, mezei kajálda volt, a meghívó szülei által üzemeltetve. Az étkek értékéből ez nem vont le semmit. Finom, grillezett halat, egészen kitűnő kagylót, s egyebeket ettünk.
Aztán más már nem maradt aznapra, csak a hazajövetel. Ja, és ajándékot is kaptunk, ha már karácsony volt.
