Sanya nem olyan apró város, mintegy 700000 ember él a teljes közigazgatási területen. A tényleges városi lakosság valahol 300 ezer körül lehet.

A két szám közti különbözetet az adja, hogy Kínában a városok irányítása alá tartozik egy jelentős, nem urbánus terület is. Mintha mondjuk Debrecen része lenne fél Hajdú-Bihar megye is.
Az ilyeneknek köszönhető, hogy Fengjieben is él közel egymillió ember, miközben a városias részen még százezer sem.

A lényeg, hogy nem annyira kicsiny település, ennek megfelelően a tengerpart sem olyan rövid. Öt jelentősebb öböl vize is mossa a sanyai homokot. Ezek egyike Dadonghai, ahol többek közt én is megszálltam. A blogon eddig publikált parti képek is itt készültek.

Kicsit nyugatabbra található Xiaodonghai, amely egy egész más világ. Lényegesen felkapottabb, szebb és elitebb. Elvileg nyilvános strandok sincsenek, az összes part le van zárva, s csak a környező hotelek lakói számára látogathatóak.

Minket ez annyira nem zavart, úgyhogy gond nélkül bementünk, s kizárólag a nyugágyhasználat idején kerültünk némi összetűzésbe a helyi személyzettel. Mindenképp akartak szállodai kulcskártyát cserében, de végül azzal oldottuk meg a dolgot, hogy nagyon szar kiejtéssel, angol szavakkal keverve elmagyaráztam, hogy a férjemnél van a kártya, a keresztkérdésekre meg értetlenkedtem. Végül feladták, s elfoglalhattuk a helyünket.

Két alkalommal is voltunk itt, első ízben strandröplabdáztunk (a világ egyik legjobbjaként számon tartott kínai nemzeti válogatott is itt, Sanyaban edz), másodszorra fürödtünk. A többiek képeit még mindig nem kaptam meg, de másodjára már nálam volt a gépem.

Nem csak a part gyönyörű, a teljes környék nagyon színvonalas, s kellőképpen exkluzív, a tehetős réteg pénztárcájához szabott.